A korosztályi elszámolás (generational accounting, GA) és a nemzeti transzferszámlák (national transfers accounts, NTA) módszertani újítása, hogy a különböző elemzésekben használt, a népesség korösszetételére vonatkozó demográfiai korprofilt a közkiadási tételek, a munkajövedelem, megtakarítások, tőkejövedelem, fogyasztás és a kapcsolódó tételek korprofiljaival egészíti ki. Az egyes korprofilok legtömörebb jellemzője a súlyozott átlag, az adófizetők, a kedvezményezettek, a munkavállalók, a fogyasztók, stb. súlyozott átlagéletkora.
A szóban forgó életkorok önmagukban is felhasználhatók keresztmetszeti vagy idősoros elemzésekben. Ennél fontosabb, hogy egyes átlagéletkorok összetartozó párokat alkotnak, és önálló elemzésre adnak lehetőséget. Ilyenek például a munkajövedelem és fogyasztás vagy a járulékfizetés és nyugdíj átlagéletkorai.
Willis (1988) és Lee (1994) bemutatja, hogy jövőbeli transzferáramok vagyoni értéke kiszámítható az aktuális transzfermennyiség valamint a transzfer fizetőinek és kedvezményezettjeinek súlyozott átlagéletkorai alapján. Az összefüggést az idézett szerzők először az ún. aranyszabály esetben vezetik le, ahol mind a népesség, mind a gazdaság stabil, és a kamattényező egyenlő a munkatermelékenység és a népesség növekedési tényezőinek szorzatával. Bommier és Lee (2003) általánosítja az összefüggést az aranyszabályénál kevésbé restriktív feltevésekre. Az összefüggés alábbi vázlatos ismertetése Gál és Simonovits (megjelenés alatt) tanulmányából való.
Első lépésként az aranyszabály feltételeinek érvényesülésére vonatkozó feltevéssel élünk olyan pénzfolyamok várható értékének megadása során, ahol a pénz megszerzésének és elköltésének korprofilja számít. Az életciklus deficit a fogyasztás és a munkajövedelem közötti különbözet adott életkorban. Jellemzően gyermekkorban és idős korban pozitív (a fogyasztás meghaladja a munkajövedelmet), az aktív életkorban pedig negatív (a fogyasztás kisebb, mint a munkajövedelem). Willis (1988) modelljét úgy interpretáljuk, hogy az életciklus deficitről és annak komponenseiről eszmei számlát vezetünk. Legyen Ac és Ay rendre a fogyasztók és a munkavállalók vonatkozó pénzösszegekkel súlyozott átlagéletkora. Ac és Ay relációja megadja a munkajövedelem áramlási irányát. Amennyiben
Ac < Ay ,
a fogyasztás időben jellemzően megelőzi a termelést. A domináns hatás az, hogy a fogyasztók hitelt vesznek fel jövendő keresetük terhére. A reláció tipikusan magas termékenységű, fiatal népességű társadalmakra jellemző, ahol a hitelt, gyermeknevelési ráfordítás formájában a szülők nyújtják. A társadalom adósságot halmoz fel (W < 0); ebbe az implicit és akár a családon belül felhalmozódó adósságot is beleszámítjuk. Ezzel szemben, ha
Ac > Ay ,
a fogyasztás időben követi a munkát. A domináns hatás alapján a munkavállalók gyűjtenek, és később fogyasztanak. Az aggregált eredmény tőkefelhalmozás (W > 0). Willis (i.m.) bemutatja, Lee (1994) pedig levezeti, hogy
W = c (Ac – Ay)
azaz, a keletkező adósság illetve vagyon összege megegyezik a keresztmetszeti (kiinduló évi) fogyasztás értékének (c) és a fogyasztás, illetve munkavégzés átlagéletkorai közötti különbség szorzatával. Sikerül tehát kapcsolatot kimutatni keresztmetszeti és hosszmetszeti értékek között olyan esetekre, amelyekben az érintettek korösszetétele számít.
A bemutatott összefüggést később, de a fentiektől függetlenül Settergren és Mikula (2005) is levezeti, kifejezetten a nyugdíjrendszerre alkalmazva. A szerzők a nyugdíjasok és járulékfizetők átlagéletkora közötti távolságot megtérülési időnek (turnover duration, TD) nevezik. Ez az az idő, amennyit a befizetett járulék átlagosan a nyugdíjrendszerben tölt, mielőtt befizetője nyugdíjként visszakapja.
Nyugdíjasok és járulékfizetők súlyozott átlagéletkora és a megtérülési idő a magyar nyugdíjrendszerben, 1992-2008, (év) 
Megjegyzések:
A felhasznált járulék-korprofil a TARGEN adatbázisban szereplő profil módosításával készült. A tbj és nyej járulékformákat megtisztítottuk az Egészségbiztosítási Alapba fizetett összegektől. Az 1998-tól kezdődő időszakra a járulékok tartalmazzák a magánpénztárakba fizetett értékeket is (pontosabban a kieső járulékok miatti költségvetési kompenzációt). A korprofilt a STATA program lowess eljárásával simítottuk.
