Adatforrás:
A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (NYUFIG) által folyósított ellátások finanszírozásuk tekintetében eltérhetnek egymástól. Az ellátások jelentős részét a vizsgált periódusban az NYA finanszírozta (az öregségi nyugdíjakat, a III. fokú korhatár alatti rokkant-ellátás kivételével a rokkantnyugdíjakat, az özvegyi nyugdíjakat és az árvaellátást), más részüket az EA fizette (a III. fokú korhatár alatti rokkant-ellátást). A NYUFIG által folyósított járadékok közül többet a központi költségvetés térített meg (a házastársi pótlékot, az átmeneti járadékot, a bányász egészségkárosodási járadékot, a rokkantsági járadékot, a rendszeres szociális járadékot) a korengedményes nyugdíjat pedig a munkáltató fizette a járadékosnak (a NYUFIG-on keresztül) a nyugdíjkorhatár eléréséig. A felsorolt költségviselőkön kívül egyes ellátásokat az ÁPV Rt., illetve a Hadigondozottak Közalapítványa finanszírozott.
1994-1998-ra teljes körű koréves átlagos ellátotti létszámok és átlagos járadékok álltak rendelkezésünkre. A többi évre csak korcsoportos bontású adataink vannak.
Az 1994-1998-as teljes körű állományból vett koréves átlagok az NYBA-finanszírozású ellátások (öregségi nyugdíj, a korbetöltött valamint az I. és II. kategóriájú korhatár alatti rokkant és baleseti rokkant nyugdíj és a hátramaradotti ellátások) mellett az Egészségbiztosítási Alap által finanszírozott, de a NYUFIG által folyósított korhatár alatti III. kategóriájú rokkantnyugdíjakat is tartalmazza.
A többi évre vonatkozó korcsoportos adatok az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) éves állománystatisztikai adataiból származnak.
A korprofil elkészítésének módja:
Az adatforrások tartalmazzák a korprofilokat.
Makro-kontroll:
A korprofil kialakításához szükséges makroadatok 1993-1994-re a konszolidált államháztartás funkcionális osztályozású, pénzforgalmi mérlegéből, 1995-től a nemzeti számlák 5.5-ös táblázatából származnak.
Incidencia:
Nem ismerünk olyan kutatási eredményt, mely a nyugdíjváltozások hatását az incidencia-vizsgálat szokásos lefölözési-áthárítási kontextusában vizsgálná. E kutatói érdektelenség mögött a tökéletes verseny hallgatólagos feltételezése húzódik meg: ha a nyugdíjak felmennek, a nyugdíjasok által fogyasztott termékek ára változatlan marad, a nyugdíjasok számára termelő vállalatok nem tudják megszerezni a nyugdíjemelés egy részét. Megfordítva: ha a nyugdíjak csökkennek, annak terhét teljes egészében a nyugdíjasok kénytelenek lenyelni, nem háríthatják át a termelőkre.
Ennek ellenére felvetődik egy incidencia probléma, mely nem a lefölözéssel és áthárítással kapcsolatos, hanem a jogosultsági kritériummal: nevezetesen, hogy kinél kell jóváírni a hátramaradotti nyugdíjakat. A nyugdíjrendszer ugyanis nem csupán az élettartam kiszámíthatatlanságából fakadó kockázatra nyújt társadalombiztosítást, hanem az aktívkori halálozásra (árvajáradék, ideiglenes özvegyi nyugdíj) és a nemek közötti munkamegosztásból és eltérő várható élettartamból fakadó jövedelemkiesés kockázatára is (egyéb özvegyi nyugdíjak). Az öregségi és rokkantnyugdíjak kedvezményezettjei valóban azok, akik kézhez kapják. A hátramaradotti nyugdíjakat azonban nem a biztosítottak kapják kézhez, hanem hozzátartozóik.
Az incidencia jogosultsági kérdésében azt az elvet követjük, hogy a jogosultságot teremtő személynél írjuk jóvá a szóban forgó transzfereket. Optimális esetben tehát a hátramaradotti nyugdíjakat nem a hozzátartozóknál kellene jóváírnunk, hanem az elhalálozottaknál. Ez azonban részben adathiány, részben egy további konceptuális probléma miatt itt nem lehetséges. A konceptuális probléma abból fakad, hogy a hátramaradotti nyugdíjra jogosultságot teremtő személy életkora már nem változik, miközben a kedvezményezetté igen. Ennek következtében a biztosítottnál jóváírt hátramaradotti nyugdíjak korprofilja nem csupán attól függ, hogy hány éves korában halt meg a biztosított, hanem attól is, hogy hány évig élnek a hátramaradottak.
Ez a kérdés annyiban elméleti, hogy nem tudjuk, az árvajáradék vagy az özvegyi nyugdíj címzettjeinek elhalálozott hozzátartozója hány éves volt; valójában még azt sem tudjuk, hogy maguk a címzettek pontosan hány évesek. Vagy csak korcsoportos, ellátástípusokra részletezett vagy koréves, de az összes ellátásra összegzett adataink vannak csak. Emiatt minden nyugdíjat annál a személynél írunk jóvá, aki megkapja. Ez helyénvaló az öregségi és rokkantnyugdíjaknál, de kényszermegoldás a hátramaradotti nyugdíjak esetében.
