Adatforrás:
A becslést a Központi Statisztikai Hivatal Háztartási Költségvetési Felvételének (HKF) adatain végeztük. A felvétel a magyarországi magánháztartások, és az ezekben élő személyek népességét vizsgálja évről-évre változóan kb. 10 ezer háztartásról szolgáltatva információt. A kutatás mintája véletlenszerű, nem arányos, településnagyság szerint rétegzett, többlépcsős mintavétel. Az adatgyűjtés során a háztartások egy hónapon keresztül részletes fogyasztási naplót vezetnek, amelybe minden kiadási tétel feljegyzésre kerül. Ezen kívül a saját termelésből elfogyasztott élelmiszerek mennyiségét a kérdezők segítségével megbecslik. A naplóvezetés mellett még két kikérdezésre kerül sor. Az adott év végén a nagyobb kiadásokról, a tartós fogyasztási cikkek állományáról készül felmérés, a következő év első negyedének végén pedig az előző év jövedelmeiről kérdezik a háztartásokat.
A korprofilok megrajzolásához felhasználtuk KSH Nemzeti Számlák Főosztályának számításait.
A korprofil elkészítésének módja:
A gépjárművek fenntartásához kapcsolódó egyéb adók kategóriája némiképp önkényes: ilyen sor nem szerepel az államháztartás mérlegében. Ráadásul a felsorolás nem teljes, mivel a gépkocsi fenntartáshoz kötődő adónemek egy részét más pontok alatt tárgyaljuk. Az áfa és jövedéki, fogyasztási adóbefizetéseket a megfelelő pontokon már tisztáztuk. A további adminisztratív költségeket (jogosítványok, forgalmi engedélyek kiállításának költségei stb.) pedig technikai okok miatt nem tudtuk a gépjármű-tulajdonosokra visszabontani. Eljárásunkat pusztán gyakorlatias szempontok indokolják. Mindössze a könnyebb áttekinthetőség és a tartalmi rokonság miatt vontunk össze egyes tételeket.
Az ÁHIR adatbázis némiképp más bontásban tartalmazza a gépkocsivásárlást és használatot terhelő egyéb adókat, mint az Európai Bizottság által közzétett adó-besorolás. Az előbbi, melyre az 1993-1994-es korprofilok épülnek, a következő tételeket tartalmazza.
Az Útalapba kerülő adófajták nagy része. Ilyen a belföldi gépjárművek adójának egy része és a gépjármű túlsúlydíj, illetve 1999-et megelőzően az üzemanyag árába beépített útalap-hozzájárulás. Ezek azok a tételek, melyek a hazai gépjármű-tulajdonosokra visszaoszthatóak. Az Útalapba kerülő többi tétel (külföldi gépjárműadó, vagyonhasznosítási bevétel, kamatbevétel, külső szervtől átvett pénzeszközök, egyéb bevételek és a költségvetési támogatás, valamint a hitelfelvételek nem bontható le a belföldi gépjármű-használata szerint. Ezek a közpénzek a kormányzati fogyasztás kategóriájába (korábbi jelöléseinkkel élve a G-tételek közé) kerülnek.
A környezetvédelmi termékdíjak közül három, az üzemanyag, a gumiabroncs és az akkumulátor termékdíja túlnyomórészt a gépjármű-használathoz kötődik. Az említett tételeken kívül a gépjárművek fenntartásához kapcsolódó egyéb adók között vettük számba a gépjárműadó önkormányzatokhoz befolyó részét is.
Az Európai Bizottság által közzétett, a gépkocsi vásárlást és használatot terhelő adók a már említett környezetvédelmi termékdíjak (D214AB), a gépjárművek regisztrációs adója (D214D), központi gépjárműadók (D29BA), helyi gépjárműadók (D29BB). A regisztrációs adó új adónem, 2004 óta vetik ki új gépkocsik vásárlására. A regisztrációs adó a korábbi fogyasztási adó egy részét váltja ki. A központi és a helyi gépjárműadók a belföldi járművek adójának fenti tételeinek megfelelői.
Az adóbevételeknek egy része nem a háztartásoktól, hanem a vállalatoktól, közületektől származik. A lakossági adóbefizetések összegét az összes adóbevételből az üzemanyag fogyasztási arányok alapján választottuk le a KSH Nemzeti Számlák Főosztályának számításai alapján. A nem lakossági befizetések nem bonthatók korcsoportokra, ezért ezeket az összegeket a fel nem osztható kategóriába soroltuk. A korcsoportok szerinti lebontáshoz a Háztartási Költségvetési Felvétel jármű üzemanyag fogyasztási adatait használtuk (HE541 változó). Mivel a felvétel háztartási szinten rögzíti az üzemanyagra fordított kiadásokat, ezért a háztartásban élők között el kellett osztani ezt az összeget. A háztartáson belüli felosztáshoz a már korábban bemutatott, szakértői becslés alapján készített kulcsokat használtuk.
Makro-kontroll:
A korprofil kialakításához szükséges makroadat 1993-re és 1994-re a konszolidált államháztartás pénzforgalmi mérlegéből származik, 1995-től pedig a nemzeti számlák D214AB, D214D, D29BA és D29BB soraiból.
Incidencia:
A fogyasztásra kivetett adók terheinek eloszlásával kapcsolatban többféle megközelítés lehetséges. A számunka leginkább mérvadó munka, az Európai Bizottság generációs számlákkal foglalkozó tanulmánya (Európai Bizottság 2001) azt feltételezi, hogy fogyasztást terhelő adókat a termékek és szolgáltatások fogyasztói fizetik meg, az adott terméknek az összes fogyasztáson belüli arányában. Az adóincidencia elméleti kérdéseinek vizsgálatánál bemutattuk, hogy ez a feltevés megegyezik a tökéletesen versenyző piac feltevésével. Hasonló megközelítést választ az Egyesült Államok Kongresszusának Költségvetési Hivatala (Congressional Budget Office, CBO) is. Az ugyancsak amerikai Office of Tax Analysis módszere ennél bonyolultabb, ők kettébontják a fogyasztási adókat a háztartások által fizetett vagy vállalkozások által fizetett részre, és a vállalatok által fizetett fogyasztási adót felosztják a tőke és a munka között. Ahogy minden más esetben is, itt is az Európai Bizottság javaslatait követjük, vagyis a termékek és szolgáltatások adóit a fogyasztók között osztjuk fel.
Utolsó frissítés: 2010. július 6.
