Adatforrás:
A becslést a Központi Statisztikai Hivatal Háztartási Költségvetési Felvételének (HKF) adatain végeztük. A felvétel a magyarországi magánháztartások, és az ezekben élő személyek népességét vizsgálja évről-évre változóan kb. 10 ezer 9879 háztartásról szolgáltatva információt. A kutatás mintája véletlenszerű, nem arányos, településnagyság szerint rétegzett, többlépcsős mintavétel. Az adatgyűjtés során a háztartások egy hónapon keresztül részletes fogyasztási naplót vezetnek, amelybe minden kiadási tétel feljegyzésre kerül. Ezen kívül a saját termelésből elfogyasztott élelmiszerek mennyiségét a kérdezők segítségével megbecslik. A naplóvezetés mellett még két kikérdezésre kerül sor. Az adott év végén a nagyobb kiadásokról, a tartós fogyasztási cikkek állományáról készül felmérés, a következő év első negyedének végén pedig az előző év jövedelmeiről kérdezik a háztartásokat.
A korprofilok megrajzolásához felhasználtuk Baranyai István szakértői becslését a gépkocsi használat háztartáson belüli megoszlásáról valamint a TÁRKI Egészségkutatás eredményeit az alkohol- és cigarettafogyasztás koreloszlásáról.
A korprofil elkészítésének módja:
A fogyasztási adó szabályait az 1991-es fogyasztási adóról szóló törvény rögzítette. Az adóztatás a személygépkocsi, ásványolajok, alkoholos italok mellett olyan termékekre is kiterjedt, mint arc- és ajak-ápolószerek, illatosítók, parfümök, játékkártya, rágógumi, csokoládé, fűszerpaprika és kávé. A törvény számos termék esetében egyszerre alkalmazott mennyiségarányos és értékarányos elemet. Az 1997-ben elfogadott jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény a fogyasztási adórendszert jelentősen átalakította. A legnagyobb adótartalmú ún. jövedéki termékeknél - ásványolajok, dohánytermékek és az alkoholtartalmú italok - az 1998-as évtől kezdve az állami elvonás jövedéki adóként kerül beszedésre, vagyis teljes mértékben a jövedéki termék meghatározott mennyiségére vetül és az értékarányos elem megszűnt. A fogyasztási adó ezek után a személygépkocsi vásárlásokra, kávéra és nemesfémből (ezüstön kívül) készült ékszerekre és eleinte még a szőlő-borra terjed ki. Ez utóbbi 2000-től a jövedéki törvény hatálya alá került.
A jövedéki adóbefizetéseknek korosztályok szerinti lebontásánál az ásványolaj, dohány és alkohol-termékek fogyasztásának korosztályok közötti különbségéből indultunk ki. A jövedé-ki adóbefizetések legnagyobb hányadát kitevő üzemanyag után fizetett adó korosztályok sze-rinti megoszlását a KSH Háztartási Költségvetési Felvételének (HKF) üzemanyag-fogyasztási adatai alapján becsüljük (HE541 jelű változó). Az üzemanyag fogyasztás háztartáson belüli felosztásánál Baranyai István szakértői becslését alkalmazzuk. Ez az alábbi táblázatban feltüntetett súlyokat feltételezi az egyes korosztályokban.

Az alkohol és dohánytermékek korosztályok közötti különbségeit a TÁRKI által 1997-ben a Soros Alapítvány megrendelésére végzett Egészség kutatás alapján nyertük. A témában más felvételek, például az Országos Lakossági Egészség Felmérés is vizsgálja a lakosság alkoholfogyasztási és dohányzási szokásait, az életkor szerinti megoszlást azonban számunkra nem felhasználható módon publikálják, a mikroadatokhoz pedig nehéz a hozzáférés. Az Egészség kutatás adatfelvétele 1997 novemberében és decemberében zajlott. A minta 2005 háztartásra és ezek tagjaira terjedt ki. A minta valószínűségi minta, ami többlépcsős, arányosan rétegzett kiválasztással készült. Az első lépcsőben településeket választottunk, a másodikban az adott településről egyszerű véletlen mintavétellel kérdezendő háztartásokat. A felkeresett 3015 háztartás 65 százaléka vett részt a vizsgálatban. A kiesések következtében bekövetkezett mintatorzulást háztartási és egyéni súly készítésével korrigálták. Kérdezték a kutatást megelőző napon, illetve héten hány deciliter bort, sört illetve szeszes italt fogyasztott a válaszadó. Ebből kiszámítottuk az elmúlt héten fogyasztott alkohol (tiszta szesz) mennyiségét deciliterben, amely a következő életkor szerinti eloszlást mutatta:

A kutatásban felmérték azt is, hogy valaki dohányzik-e, és a dohányosoktól azt is kérdezték, hogy egy átlagos napon hány cigarettát szívnak el. Az egyes életkori csoportokban átlagosan szívott cigaretták számának alakulását mutatja az alábbi ábra 1997-re.

Az üzemanyagból, alkoholtermékekből illetve dohánytermékekből befolyó adóbevételek egymáshoz viszonyított arányát az Államháztartás Hivatal Havi Tájékoztatója (ÁHH, 2003 I-VIII. hó) alapján ismerjük. Ezek szerint a jövedéki adóból befolyó bevételek mintegy 66 százaléka az üzemanyag jövedéki adója, 23 százaléka a dohánytermékek jövedéki adója, a bor jövedéki adója 0,3 százalék, egyéb termékeké pedig 12 százalék. Ezen egyéb termékek jelentős része alkoholtermék, ezért ezeknél is a szeszesital fogyasztás életkori profilját fogjuk használni. Az előbb kiszámított kormegoszlásokat ezekkel súlyozva kombináljuk, és az így kapott korosztályi különbségek alapján osztjuk fel a jövedéki adóból befolyó összes adóbevételt.
A jövedéki törvény hatályba lépése óta a fogyasztási adó elsősorban a személygépkocsi vásárlásokat terheli. Az Államháztartási Hivatal Havi Tájékoztatója alapján (ÁHH 2003, I-VIII.) a fogyasztási adó mintegy 94 százaléka a személygépkocsi után fizetett fogyasztási adóból folyt be 2001-ben. Ezek alapján a fogyasztási adóbefizetések korosztályok közötti felosztását a gépkocsi vásárlások korosztályok szerinti különbségei alapján fogjuk végezni. A Háztartási Költségvetési Felvételben a HE410 és HE411 változók mutatják hogy a háztartás vásárolt-e gépkocsit a vizsgálat évében. Mivel más információ nem állt rendelkezésünkre, az autóvásárlásra fordított kiadásokat egyenletesen osztottuk el a háztartásban élő felnőttek között.
Makro-kontroll:
Összevontuk a fogyasztási adót és a jövedéki adót, mivel a részletes bontású Államháztartási Mérlegben is összevontan jelennek meg az adatok 1998-2000-re. A mintából készült becslés ellenőrzésére nincs olyan lehetőség, mint az áfa esetében, mert a korprofilokat külső források (TÁRKI Egészség kutatás, Baranyai István szakértői becslése) alapján rajzoltuk meg. A korprofil kialakításához szükséges makroadat a konszolidált államháztartás pénzforgalmi mérlegéből származik.
Incidencia:
A fogyasztásra kivetett adók terheinek eloszlásával kapcsolatban többféle megközelítés lehetséges. A számunka leginkább mérvadó munka, az Európai Bizottság generációs számlákkal foglalkozó tanulmánya azt feltételezi, hogy fogyasztást terhelő adókat a termékek és szolgáltatások fogyasztói fizetik meg, az adott terméknek az összes fogyasztáson belüli arányában. Az adóincidencia elméleti kérdéseinek vizsgálatánál bemutattuk, hogy ez a feltevés megegyezik a tökéletesen versenyző piac feltevésével. Hasonló megközelítést választ az Egyesült Államok Kongresszusának Költségvetési Hivatala (Congressional Budget Office, CBO) is. Az ugyancsak amerikai Office of Tax Analysis módszere ennél bonyolultabb, ők kettébontják a fogyasztási adókat a háztartások által fizetett vagy vállalkozások által fizetett részre, és a vállalatok által fizetett fogyasztási adót felosztják a tőke és a munka között. Ahogy minden más esetben is, itt is az Európai Bizottság javaslatait követjük, vagyis a termékek és szolgáltatások adóit a fogyasztók között osztjuk fel.



