A járulékvagyon a nyugdíjrendszer jövőben várható járulékbevételeinek jelenértéke.
Közelítő becslése keresztmetszeti adatokból, előrejelzések nélkül is lehetséges. Willis (1988) és Lee (1994) bemutatja, hogy jövőbeli transzferáramok vagyoni értéke kiszámítható az aktuális transzfermennyiség valamint a transzfer fizetőinek és kedvezményezettjeinek súlyozott átlagéletkorai alapján. Az összefüggést az idézett szerzők először az ún. aranyszabály esetben vezetik le, ahol mind a népesség, mind a gazdaság stabil, és a kamattényező egyenlő a munkatermelékenység és a népesség növekedési tényezőinek szorzatával. Bommier és Lee (2003) általánosítja az összefüggést az aranyszabályénál kevésbé restriktív feltevésekre. A szóban forgó összefüggést később, de a fentiektől függetlenül Settergren és Mikula (2005) is levezeti, kifejezetten a nyugdíjrendszerre alkalmazva. Az összefüggés alábbi vázlatos ismertetése Gál és Simonovits (megjelenés alatt) tanulmányából való.
Első lépésként az aranyszabály feltételeinek érvényesülésére vonatkozó feltevéssel élünk olyan pénzfolyamok várható értékének megadása során, ahol a pénz megszerzésének és elköltésének korprofilja számít. Az életciklus deficit a fogyasztás és a munkajövedelem közötti különbözet adott életkorban. Jellemzően gyermekkorban és idős korban pozitív (a fogyasztás meghaladja a munkajövedelmet), az aktív életkorban pedig negatív (a fogyasztás kisebb, mint a munkajövedelem). Willis (1988) modelljét úgy interpretáljuk, hogy az életciklus deficitről és annak komponenseiről eszmei számlát vezetünk. Legyen Ac és Ay rendre a fogyasztók és a munkavállalók vonatkozó pénzösszegekkel súlyozott átlagéletkora. Amennyiben
Ac < Ay ,
a fogyasztás időben jellemzően megelőzi a termelést. A domináns hatás az, hogy a fogyasztók hitelt vesznek fel jövendő keresetük terhére. A reláció tipikusan magas termékenységű, fiatal népességű társadalmakra jellemző, ahol a hitelt, gyermeknevelési ráfordítás formájában a szülők nyújtják. A társadalom adósságot halmoz fel (W < 0); ebbe az implicit és akár a családon belül felhalmozódó adósságot is beleszámítjuk. Ezzel szemben, ha
Ac > Ay ,
a fogyasztás időben követi a munkát. A domináns hatás alapján a munkavállalók gyűjtenek, és később fogyasztanak. Az aggregált eredmény tőkefelhalmozás (W > 0). Willis (i.m.) bemutatja, Lee (1994) pedig levezeti, hogy
W = c (Ac – Ay)
azaz, a keletkező adósság illetve vagyon összege megegyezik a keresztmetszeti (kiinduló évi) fogyasztás értékének (c) és a fogyasztás, illetve munkavégzés átlagéletkorai közötti különbség szorzatával. Sikerül tehát kapcsolatot kimutatni keresztmetszeti és hosszmetszeti értékek között olyan esetekre, amelyekben az érintettek korösszetétele számít.
A járulékvagyon értéke a magyar nyugdíjrendszerben, 1992-2008, (md Ft, folyó áron)
Megjegyzések:
A felhasznált járulék-korprofil a TARGEN adatbázisban szereplő profil módosításával készült. A tbj és nyej járulékformákat megtisztítottuk az Egészségbiztosítási Alapba fizetett összegektől. Az 1998-tól kezdődő időszakra a járulékok tartalmazzák a magánpénztárakba fizetett értékeket is (pontosabban a kieső járulékok miatti költségvetési kompenzációt). A korprofilt a STATA program lowess eljárásával simítottuk.
