Hogyan alakult a gyermekek helyzete a gazdasági válság időszakában?

Unicef 2016
A TÁRKI kutatói, Gábos András és Tóth István György, a szerzői annak a tanulmánynak, amely a magyarországi gyermekszegénység alakulását és változásának lehetséges okait vizsgálja, a gazdasági válság időszakában. A tanulmány, tíz másik ország (Belgium, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Görögország, Írország, Japán, Németország, Olaszország, Svédország és Spanyolország) tapasztalataival együtt, része annak a könyvnek, mely az UNICEF Innocenti Research Centre gondozásában jelent meg.

A magyar országtanulmány hangsúlyozza, hogy a szegénység kockázata a gyermekek körében - a nemzetközi összehasonlításban is jelentős családtámogatási kiadások, a családtámogatási rendszer komplexitása és a készpénzes támogatások számottevő szegénységcsökkentő hatása mellett is – tartósan magasabb az EU-átlagnál. Ennek egyik legfontosabb oka a gyermekek magas aránya az alacsony munkaintenzitású háztartásokban, ami a gazdasági inaktivitás csapdájára és a jóléti rendszernek a munkaerő-piaci részvétel szempontjából vett ellenösztönző hatásaira utal.

A gazdasági válság tovább növelte a gyermekek és a gyermekes családokban élők hátrányát: a gyermekek körében a szegénységi ráta nagyobb mértékben növekedett, mint a teljes népességben és mint az Európai Unióban élő gyermekek körében átlagosan. Ez a hátrány még jelentősebb akkor, ha a relatív szegénységi mutatók helyett abszolút mérőszámokat alkalmazunk (pl. időben rögzített szegénységi küszöb szerinti szegénységi ráta, súlyos anyagi deprivációban élők aránya). Ezen túl, a jövedelmi szegénység kockázata elsősorban azoknak a gyermekeknek a körében növekedett, akiknek a helyzete egyébként is hátrányosabb az átlagnál: alacsony iskolázottságú szülők gyermekei és alacsony munkaintenzitású háztartásban élők gyermekei.

A válság időszakát kezdetben makrogazdasái egyensúlytalanság, költségvetési megszorítások és a szegénység növekedése jellemezte. A foglalkoztatottság jelentősebb növelésének igénye és a feltételesség alkalmazása egyes jóléti transzferek esetében már a 2010-es választásokat megelőzően is előfordult, de a társadalompolitikai gyakorlat fókuszába egyértelműen a második Orbán-kormány működése során került. Lényegében a szociálpolitikai rendszer minden eleme ebbe az irányban mozdult, ideértve a családtámogatási rendszert is.

A szerzők szerint az elemzés időszakának első részében (2007-2010) a gyermekszegénység növekedésében elsősorban munkaerőpiaci folyamatok játszottak szerepet (a munkaszegény háztartáskban élő gyermekek arányának növekedése), miközben a meggyengült, de még működő készpénztranszferek valamelyest ellensúlyozták ezt a hatást. A második szakaszban (2010-2013) ennek ellenkezője történt: a munkaerőpiaci folyamatok javulása (jóllehet vitatható beavatkozások és folyamatok - például a közmunkaprogramok expanziója vagy a külföldön munkát vállalók arányának jelentős növekedése révén) nem tudta kiegyenlíteni az egyre regresszívebbé váló készpénzes támogatások szegénységcsökentő hatásának visszaesését. Ebben az időszakban a készpénzes transzferek nélkül számított szegénységi ráta – a munkaerőpiaci folyamatok hatására – csökkent.

A legfrissebb adatok arra utalnak, hogy a jövedelmi szegénység csökkent a gyermekek körében is. E folyamat fenntarthatóságának értékeléséhez azonban további kutatásokra, a folyamatot vezérlő mechanizmusok mélyebb elemzésére van szükség.

Hivatkozás:
Gábos, A. and I. Gy. Tóth (2017). Recession, recovery, and regime change: effects on child poverty in Hungary. In: B. Cantillon, Y. Chzhen., S. Handa, and B. Nolan (eds.): Children of austerity. Impact of recession in child poverty in rich countries. Oxford: Oxford University Press, pp. 118-145.
Címkék